A trianoni békeszerződést követően Magyarország elveszítette földgáz- és olajlelőhelyeit a Felvidéken és Erdélyben. Az országnak szüksége volt szénhidrogénekre, ezért kezdődtek kutatófúrások a Nagyalföldön. A Hortobágyon már 1918-ban jelöltek ki fúróhelyet, de a fúrást 1924-ben eredménytelenség miatt abbahagyták.
Dr. Pávai Vajna Ferenc 1924-ben geológiai módszerrel Hajdúszoboszlón a Bánomkertben tűzte ki a mélyfúrás helyét a 6086 helyrajzi számú teleken (a mai I. szám kút helyén), a 4. számú főút mellett. A cél szénhidrogén feltárás volt. A fúrást 1924. december 16-án kezdték el.
Szoboszlón Pávai kitűnő gárdát kovácsolt össze. A fúrást közvetlen irányító bányamérnöke Faller Gusztáv volt. Pávai végig jelen volt a munkálatoknál, saját kezűleg vezetett naplót, a fúrásmintát rendre megszagolta, megízlelte. Mindezekből pontosan tudta, hogy milyen anyaggal van dolga.
A fúrás 217 napja bővelkedett eseményekben:
Az első attrakció 150 méter mélységben jelentkezett: gázszagot észleltek. Négyszáz méteren gázömlést és 34 C fokos vizet jelentettek.
Szerény, ütvefúró berendezéssel dolgoztak, ami hétszázötven méternél nem bírta tovább. Le kellett állítani a munkát, ki kellett cserélni a berendezést, ez éppen 100 napot vett igénybe. A fúrás leállásakor a kút 37 C fokos vizet és 850 m3 gázt adott, amely nagyon szerény eredmény volt.
A szakemberek és város a továbbfúrás mellett döntöttek. A korszerű berendezés ára 320.000 korona volt, melyből 100.000 koronát a város állt.

1925. október 23-án 1019 méteren a béléscső megszorult, mégis folytatták a fúrást csövezés nélkül. Amikor elérték az 1090 métert, a fúrólyuk erősen omlani kezdett. Faller és Pávai úgy döntöttek, hogy leállítják a fúrást és rétegvizsgálatot végeznek. Az iszapos melegvízben már volt olajhab is, majd jól érzékelhető jód  is megjelent, ezután szűrték ki a brómot. A réteget alkotó kőzetek fontos bizonyítékkal szolgáltak a Pannon beltengerre, annak mélységére, mocsarasodásának tényére, a benne élt növényi és állati világra. Konyhasó, jód, bróm és fennmaradt kövületek (pl. csigahéj) maradványait észlelték. A puhatestűek mészvázai teljesen épek voltak.
Az elbomlott szénhidrogén vegyületek ott, ahol a föld rétegződése engedi, hatalmas üregeket képeznek. A gázok itt összegyűlnek, s a nyomás következményeként a gázok és a víz keveredése létrejön. A geológus, ha jól állapítja meg a tektonikus viszonyokat, akkor ezeket az üregeket fúrással eléri és a nagy nyomástól feltör a vizes gáz.
Ez történt Hajdúszoboszlón 1925. október 26-án. Reggel 6 óra tízkor a fúrótorony körül óriási gőzfelhőt eregetve nyolc, tíz méter magas vízoszlop tört fel. Úgy jött a víz, olyan dübörgéssel, mint a földrengés, a fúrótorony is reszketett. Gyorsan kellett cselekedni, minden erő a szűkítő cső beépítésére összpontosult. Bő óra múlva ezt a nagyon kényes munkát is siker koronázta. Így most már 30 méter magasra szökkent a gázos víz.
A víz 73 C fokos volt, percenként 1600 liter dübörgött elő az 1091 méteres mélységből. A gáz 6000 kalória értékű volt és napi 3700 m3 jött a vízzel. Az első ilyen hőértékű víz- és gázfeltörés történt itt Magyarországon.
Este Pávai ünnepségre hívta össze embereit. Az emelkedett hangulatban megköszönte a munkát és még csak annyit jegyzett meg:
„Tudják, a bolondnak áll a szerencse, meg a pénz. Ez utóbbi inkább a városnak jut majd.”